Először a téma bevezetéseként bemutatom, hogy a különböző lexikonok szerint mit is értünk vámpír alatt.
"A népi hiedelmekben vérszivó emberi lény (férfi vagy nő), általában kivégzett eretnek vagy bűnöző, ill. öngyilkos ember nyugalmat nem talált lelke, aki éjszakánként elhagyja sírját és rendszerint denevér alakjában emberek vérét issza. Napkeltére vissza kell térnie a sírba vagy a szülőhelye földjével töltött koporsóba. Áldozatai haláluk után maguk is vámpírok lesznek. Bár a vámpírokkal kapcsolatos hiedelem Ázsia és Európa sok vidékén élt, az ismert legenda szláv és magyar környezetben alakult ki és főleg Magyarországon terjedt 1730 és 1735 között."
A Britannica Hungarica szerint:
"A vámpírt a képzeletbeli leírásokban sápadt arc és delejes tekintetű, vérvörösen izzó szeme jellemzi. Hosszú, hegyes felső szemfogait (tépőfogait) áldozata nyakába mélyesztve szívja annak vérét. Alakváltoztatási képességgel rendelkezik, denevérré, köddé, farkassá tud változni. A vámpírokat többféleképpen is fel lehet ismerni (nem vetnek árnyékot, nincs tükörképük), és távol lehet tartani (feszület felmutatásával, fokhagyma füzérrel). Elpusztítani szívükön átdöfött karóval, testük elégetésével vagy nappali rejtekhelyük lerombolásával lehet őket."
Magyar Nagylexikon szerint:
"A magyar néphitben szinte ismeretlen, a környező országokban azonban általánosan ismert hiedelemlény, sírból feljáró kisértet, amely az élők vérét szívja, esetleg halálukat okozza. Két fő változata: élő ember, aki születésétől fogva vámpír, és a sírjából fölkelő, megéledő holttest. Az utóbbit sokszor az ördög szállja meg és kelti életre."
Magyar Nagylexikon szerint:
"A magyar néphitben szinte ismeretlen, a környező országokban azonban általánosan ismert hiedelemlény, sírból feljáró kisértet, amely az élők vérét szívja, esetleg halálukat okozza. Két fő változata: élő ember, aki születésétől fogva vámpír, és a sírjából fölkelő, megéledő holttest. Az utóbbit sokszor az ördög szállja meg és kelti életre."
